Nálunk a MÁV, Japánban meg ez…
Egy 1.5-2 hétre ki kellett költöznöm a fővárosi lakásomból, és a nagymamámhoz mentem megszállni, aki körülbelül egy 20 percre lakik Budapesttől, így viszonylag gyorsan be lehet jutni tőle vonattal – azaz hát ezt hittem én a naív, mozitív kis eszemmel… aztán sajnos történet egy gázolás a vonattal, és kissé elbizonytalanodtam azt illetően, hogy jó ötlet volt kiköltözni egy olyan helyre, ahol a MÁV-ra van bízva, hogy beérek -e a munkába, vagy sem.
Sajnálatos esemény történt ugyanis, este 21-22 közt elütött egy férfit a vonat, és ennek következtében mindenkinek le kellett szállni. Egy ilyen helyzetben természetesen az első ami az ember eszébe jut, az az, hogy elmondjon magában egy imát az illetőért, hiszen aki nem élt át még ilyet, annak el tudom mondani, nagyon megrázó érzés, hogy az a kocsi, amin te ültél éppen most hajtott keresztül egy emberen, aki élet és halál közt fekszik valahol a sineken, és a mentők, akiknek érkezését már te is látod épp azért jönnek, hogy kiszedjék szegényt a vonat alól. Ilyenkor látszódik, hogy mindenki összetörik egy picit, az öreg nénik sírtak, a férfiak leszegett fejjel állnak a sínk mellett, és én fatal lányként is elmorzsoltam pár könnycseppet, bár az én szerencsém az volt, hogy hátrébb ültem, és semmit sem láttam.
Ezt követően még mindannyiunknak ott kellett állni közel 2 órát, mert hát természetesen nem volt leszervezve, hogy most akkor hogyan is menjünk haza. Mellettünk elhúzott egy-két vonat ebbe, meg abba az irányba, de csak nagy sokára állt meg egy vonat, ami haza is vitt.
A többi utastól hallottam, hogy “hetente történik egy-egy ilyen eset, hogy valaki beugrik, vagy beesik a vonat alá”… én nem tudom, hogy ez igaz -e, enyhén túlzónak érzem. De az biztos, hogy ezekre a váratlan eseményekre nincs felkészülv a vasúttársaság szinte sose. Ezt abból tudom, hogy magam is éltem hosszabb ideig a nagymamám közelében, és akkor is számos probléma volt, nem is beszélve a folytonos felsővezetékszakadásokról, arról, hogy ha a dér leszállt már tutira nem értem be az iskolába stb.
Ilyenkor kedvem lenne ahhoz, hogy Japánba költözzek, ahol olyan szuperexpresszek járnak, melyek tökéltes kényelemben, maximális sebességgel viszik el az utasokat az egyik helyről a másikra.